"Nagy repertoárból dolgozunk, zenénkben vannak dzsesszes, funkys és rockos elemek. Minden a bluesból, a gospelből, az afro-amerikai tradícióból ered. Sok a bluesos elem a zenénkben, de tizenkét ütemű bluest nem játszunk" (Orszáczky Miklós)
Elmosolyodtam az utolsó mondatot olvasva, és üdvözlöm is azt. Nem mintha bajom lenne a jóöreg twelve bar-ral, de mégis milyen jó egy kicsit nélküle. Választékos blues nyelven megszólaló zenét hallani. Jackie sokat beszélt a zenei hitelességről. Amikor nem kell magyarázni, nem kell eljátszani semmilyen ál-élvezetet, egyszerűen csak játszani, és hagyni, hogy magáért beszéljen. És én hiszek neki. És hogy jön ez az anti-tizenkétütemezéshez? Végül is csak annyi, hogy véleményem szerint unalmas tud lenni egyfolytában a 12-bar, főleg a blues rockban (autentikusban nem!), főleg, ha 40 éve játsza valaki ugyanazokat a harmóniákat. Ők élvezik vajon? Nem tudni, én nem biztos, hogy szeretném:)
Visszatérve Jackie-re, neki elhiszem, hogy élvezi az ő választékos zenéjét. Nyilván nemcsak a harmóniai gazdagság miatt. A zenészek miatt is, akikkel körül 
van véve, ott van pl. a felesége, akinek a hangjáért megőrülök. Úgy, ahogy Jackie sokszínűségéért is. Ezt a kellemes soul-os muzsikát elhallgatva, furcsa belegondolni, hogy mekkora lázadó árralszembeni rocker volt ő annó. Ha hallgatjuk a Syriust, azért ott is lehet rendesen hallani, hogy itt valami rendkívüli folyik. Gondolok itt arra, hogy ez a zene, amit az 1960-as években vettek föl, a zenei ötletek alapján egész nyugodtan elmehetne mainak... Főként az Ördög Álarcosbálja, de a korábbi, beat számok is. Nem véletlen, hogy underground volt, igencsak rétegzeneként élt. Lehet, hogy ha a beat-korszakba születek, Illés és Beatles őrültként, vagy neadjisten Szécsi Pál rajongóként én sem értettem volna ezeket a nagyon durva újításokat. Ráduly Mihály jazz-fuvolaszólóiról nem is beszélve.
Nem ismerem a teljes Orszáczky-életművet, úgyhogy nem ismerem a folyamatát, hogy miként és mi által jutott el a soul-funky irányba. Azt mondanák erre kapásból, hogy öregedett, bölcsebbé, higgadtá vált, így a zenéje is. Én nem tudhatom. De jól döntött.
Nagyon-nagyon sajnálom és szomorú vagyok a zenéjét hallgatva, hogy nem juthatok már el a koncertjére. Az m1-en láttam pár hónapja egy koncertfelvételét az A-38ról, és a képernyőről, azaz a monitoromról nézve is fantasztikus volt. Olyan figyelős, gondolkodós, de ugyanakkor fejbólogtatós, majd katarzisos koncertek lehetettek az övéi.
